A fecsegőposzáta

Alig vártam, hogy folytathassam a történetet.Nem bírtam letenni, és majd megőrültem mikor egy kis technikai malőr miatt szüneteltetni kellett az olvasást. (Konkrétan 23 oldal hiányzott a Futótűzből)

Akárcsak az első részt a folytatásait és végig izgultam. Közben folyamatosan gyártottam az összeesküvési elméleteimet. A kiválasztott felét pedig végig bőgtem. 

Nagyon vegyes érzésekkel fejeztem be a Viadalt. Egyszerre utáltam, ugyanakkor imádtam.

Két nap kellett ahhoz is, hogy kiheverjem a sokkot, amit Collins története okozott. Most már fanatikus rajongó vagyok. Minden vágyam egy fecsegőposzátás kitűző. Már nagyon várom a filmet is. (A moziban hátha osztogatnak majd kitűzőket) Addig is ezt hallgatom nap, mint nap és az ebayen lesem a jobbnál jobb fecsegőposzátás cuccokat. Ja, és ezen a képen mosolygok. Ő egy igazi győztes!

Egy gimnazista lány feljegyzései 3.

Név: Norin

Kor:17
Beszélt nyelv: magyar, német
Magamról: Tik-tak
Érdeklődési kör:könyvek, olvasás, pörgés, suliújság
Klubtagságok: Moly.hu; Akkor sem tudok rajzolni!;Jalapeno; Még léteznek okos és szép emberek; I luv Máday; Matek órán megnézem hány óra...9:30, megnézem fél óra múlva...9:35

2012. január7.

Na, szuper. Nekem is szünet utáni első hétre kellett lebetegednem. Mintha csak összebeszéltem volna Renivel az SZJG 3-ból. Tényleg még nem is írtam, hogy elolvastam. Muszáj volt végre neki gyürkőzni, mert unokatesómék is rákaptak, és az ő szájukra nagyon nehéz lakatot tenni. Ömlenek belőlük a spoilerek, de olyan lelkesen mesélnek főleg a kicsi, hogy nincs szívem elhallgattatni őket. Csak mosolygok és hallgatom őket, miközben azon gondolkodom, mi lehet az, ami ennyire felspannolta és olvasni kényszerítette őket.Hiszen én is olvastam már az első két részét a sorozatnak, de sose tudtak sokáig lekötni. Mire haza értem már vettem is le a könyvet a polcról, mert válaszokat akartam.
Ismét kinyílt előttem előttem a Szent Johanna Gimi kapuja. Én pedig egy detektív buzgóságával figyeltem, hogy mi lehet annak a csodának az oka, hogy azt a kislányt is a könyvekhez csábítja, aki amúgy nem gyakran olvas végig egy regényt.
Az okok a következők:

• A fiúk!
• A nyelvezet. Könnyed, mai. Ők/Mi is  így beszélnek/ünk
• A jellemek. Mindenki megtalálja bennük saját részének egy darabját.
• Reni. Kénytelenek vele együtt érezni, hasonló problémáik vannak. Még nekem is.
• A modern, hiper-szuper iskola.
• Leiner Laura humora.
• A napló forma. Ezt mindenki imádja. 
• A borító. Nekem még mindig a kis matricafigurák a kedvenceim.

Biztos van még más is, de ezek azok, amik engem is arra késztetnek, hogy az újabb és újabb részeket elolvassam. Ám, holnap biztos meginterjúvolom a csajokat, hogy mi az amit a legjobban szeretnek benne. Én például azt, hogy bár egy 15 éves lány hétköznapi napjaiba kapunk bebocsátást, akinek nincs se szuper képessége, se eltitkolt ikertestvére, se egy messzi királysága. Mégis változatos naplót tud írni, mindig történik valami, ami feldobja a szürke hétköznapokat. Az én naplóm például sose lesz olyan változatos, mint Renié. Ezt ne vedd sértésnek drága Naplóm, az ok csak annyi, hogy én nem egy hiper-szuper magánsuliba járok, ahol minden hétre van valami program. És a magánéletem se ennyire zűrös, bár kezd felzárkózni.

Na, de lassan be kell fejeznem a napló írást, mert még ma meg szeretném írni erről a regényről a bejegyzést. Régóta ülök már rajta pedig reci példányról van szó, ezért is jegyzeteltem végig olvasásközben, hogy minél tartalmasabb posztot tudjak majd összehozni.Másolom is a gondolataimat:

-Arnold fent van a MOLYON! Arnold fent van a MOLYON!

-Üdv újra a Szent Johannában.

-Máday már megint túl spilázod, de azért szeretünk.

-Tűzbe a Kamasznevelő kézikönyvekkel!!

-Zsolti imádlak!

-Reni, most komolyan mit eszel ezen a fiún?

-Iskolaújságot akarok írni, és fotózni.

-Ajj már, Virág ne csináld ezt!

-Ez az Kinga, mondd meg a tutit.

-Ha még egyszer meglátom a következő szavakat: menő, laza, cool és az összes többi Cortezre használatos eposzi jelzőt. Fejbe lövöm magam.

-Olvasni kell! A fasorban se vagyok Renihez képest.

-Reni anyukája nagyon idegesítő!

-Arnold csalódtam benned! Árnyéka vagy önmagadnak. Kérem vissza a régi, szellemes, talpraesett Arnoldomat, akit az első részben megismertem.

-Na Reni, kellett nekünk kabát nélkül flangálni szilveszterkor. Most egyszerre nyomhatjuk az ágyat.

-Ez a Reni nagyon vicces mikor büntiben vannak.

Remélem ezek segítségével sikerül majd egy összeszedni a kósza gondolataimat. Mindjárt megyek is a géphez, de előtte még feltöltöm a Klastrom titkát az ebook olvasómra. Annyira örülök, hogy végre meghozták, hát még annak, hogy ez végre működik is.

Borító: 5/5- Először mikor képen láttam húztam rá a számat, de élőben sokkal jobb. Na, és persze a figurák*.*

Stílus: 5/3.5- Könnyed, fiatalos, de a "hüvi"-től például a falnak másztam. Utálom ezeket a rövidítéseket főleg miután észrevettem, hogy én is egyre gyakrabban használom őket.

Könyv: 5/3- Az első kettő jobban tetszett. Reni hosszúra nyúlt hullámvölgye kicsit nyavalygósra sikerült és én is kicsit nyűgös lettem tőle. Még mindig az vagyok...

Kakaós csiga: 5/2- tényleg nagyon beteg lehettek, ha még az anya féle extra kakaós csigát se kívánom.

Olvass, vagy a képzelet eltűnik...

Emlékeztek még mi történik Csingilinggel, mikor Wendy nem hitt benne. Ne akard, hogy a többi kedvencedre is ez a sors várjon. Olvass, hogy hinni tudj!

Aranyeső

Nemrég Amadea megkérdezte tőlem, hogy tetszett az Aranyeső. Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy imádom és legszívesebben a Kispiszkosban szódáznék egy bizonyos úriember társaságában. De miközben ezt legépeltem rájöttem, hogy nem tudnám igazán megfogalmazni, mi volt az, ami megfogott Janikovszky Éva regényében. Most mégis neki ültem bejegyzést írni, mert szeretném, hogy minél többen kapjanak kedvet a szódázáshoz.
Kezdem talán azzal, hogy nem igazán terveztem még idén kézbe venni az Aranyesőt. Ám, Pupilla posztja nagyon felcsigázta az érdeklődésemet az írónő iránt. Aztán pedig belekezdtem a jó vaskos Szél nevébe, amit ugyebár nem húzgálhatok minden nap ide-oda a táskám rejtekében. Kellett tehát valami, ami vékony, könnyed, és kellemes kikapcsolódást ígér. Így esett a választásom Ágnes kisnővérre és társaira. Bevallom nem volt könnyű dönteni közte és a Szalmaláng között, de végül a gyönyörű sárga színe, ami bearanyozza a ködös, latyakos téli időt, még épp időben vett meg magának ahhoz, hogy le ne késsem a buszt.
Hipergyorsan felnyaláboltam és becsúsztattam a táskámba, szupergyorsan húztam fel a csizmám és hipeszupergyorsan szaladtam a buszmegállóba. Lehuppantam az első, szabad székbe és beletemetkeztem Burián Ágnes (szigorúan i-vel) történetébe.
Miközben olvastam először rohant meg az a gondolat, hogy vajon mi lesz akkor ha nem vesznek fel két év múlva az egyetemre. Hiszen nem nagyon töröm magam, megtanulom ami éppen aznap kell, aztán két nap múlva már el is felejtem, hogy mit magoltam be. Pedig nekem világmegváltó álmaim vannak, amiket nem érek el sose ha egy fél órát tanulok aztán három órát netezek. Változtatni kell, mert kisnővérnek nem vagyok éppen a legalkalmasabb. Hiányzik belőlem a türelem és az emberek iránti. szeretet.
Nem is találhatott volna meg jobbkor az Aranyeső, hiszen mikor lehetne változni, ha nem év elején. Már meg is fogalmaztam az újévi fogadalmam, ami remélhetőleg nem lesz olyan tiszavirág életű, mint az elődei. Meg is osztom veletek aztán majd számon kérhetitek rajtam. Íme: Én Norin, Meseország kalandora ezennel megfogadom, hogy idén azaz 2012-ben kevesebbet teszem a semmit, több időt szánok a tanulásra és sokkal több könyv fordul majd meg a kezeim között, mint a 2011-es évben. Úgy legyen!!!
Másik magasröptű gondolatom, ami akkor rohant meg mikor a regény közepénél tartottam az volt, hogy nekem mamám korában kellett volna élnem. Azok a ruhák, a cipők, a szódázás és azok a fiúk. Igen, újabb férfiú került fel a Szerelmeim nevezetű listára. Pont Szöszi Körmendi Árpádja mellé. De közben a tahók listája is növekedett egy fővel. Hiába bunkók mindig voltak, vannak és lesznek. Ám, Andrások nem nőnek minden bokorban. Már őérte is érdemes elolvasni ezt a regényt, meg a szeretetért, ami átjárja, a gyönyörű rajzokért és a szeretnivaló karakterekért, a nosztalgiáért.
Na tessék mégis csak megérkeztek a gondolatok. Remélem sikerült többeknek is felkeltettem az érdeklődését. Érdemes Janikovszkyt olvasni, már én is alig várom a Szalmalángot.

Karácsonyi hangulat

 Nem mondhatnám, hogy karácsonyi hangulatban telt a reggelem. Elment a hangom, köhögök, tesómmal hajba kaptunk, anya azonnali takarítást rendelt el, és az sem segít, hogy apa A cowboyok és űrlényeket nézi a hátam mögött, ami egy ritka nagy baromság.De az is lehetséges, hogy azért nem uralkodott még el rajtam a meghitt várakozás, mert a karácsonyi olvasmányaimat elhanyagoltam. Ezért döntöttem úgy, hogy felkutatom az Andersen mesekönyvemet.

Negyedikes voltam  mikor először találkoztam az íróval és szavai megborzongató erejével.
Az utolsó tanítási napon az osztályfőnököm felolvasta A kis gyufaárus lányt. Az addig nyüzsgő osztályteremben kis idő alatt olyan csend támadt, amit vágni lehetett volna. Mindenki  Zsuzsa nénit figyelte, és mikor befejezte az olvasást nem csak az ő szemében gyűltek könnyek. Amint hazaértem első dolgom volt, hogy felkutattam Andersen legszebb meséit, és meg sem álltam a Hókirálynőig. Közben folyamatosan bebocsátást kértek a szobámba a csodálatosabbnál csodálatosabb mesehősök, mint a rendíthetetlen ólomkatona, a rút kiskacsa, a borsószem királykisasszony és a kis hableány. De mind közül számomra a legkedvesebb a kis gyufaáruslány maradt.
Gyakran előveszem ezt a történetet karácsony napján, most is ezt terveztem, hogy hangulatba jöjjek. Ám, a könyv a Fenyőfánál nyílt ki. Észre se vettem, és máris ott álltam emellett a kicsi, álmodozó, formás fácska mellett és figyeltem szomorúan tanulságos történetét. Mint mindig most is elvarázsolt Andersen, én szeretek sírni, főleg ha valami olyan csodálatos és magával ragadó, mint az ő történetei. És szeretek tanulni is, ha a tanulság egy gyönyörű fabulában van megfogalmazva.Most is megtanultam, hogy élvezem ki a fiatalságot és, hogy ne azt akarjam mindig, ami nincsen.

Ahogy vártam megalapozta a hangulatomat a mai napra.Már alig várom, hogy elkezdjük díszíteni a fát, hogy megnézzük tesómmal az Anasztáziát és karácsonyi dalokat énekelgessünk.

Nini, milyen nagy pelyhekben esik a hó. Úgy tűnik fehér karácsonyunk lesz.:)

Minden kedves olvasómnak boldog, békés és mindenekfelett víg karácsonyt kívánok.

Az illusztráció innen származik:  http://damaridemarangelli.blogspot.com/

A lány, aki tud repülni

Már nagyon régóta várok erre a regényre.Talán az első Vörös Pöttyös könyvemben talált füzetecskében figyeltem fel rá, még az eredeti borítójával. Azonnal megfogott a címe, ami egy mesebeli, bájos, imádnivaló világot sejtetett. De a megjelenést csak halogatták és halogatták. Én pedig lassan el is felejtkeztem róla, viszont az idei könyvfesztiválon a sok újdonság között végre rábukkantam, Victoria Forester első regényére. Alig bírtam megállni, hogy örömtáncot ne lejtsek a könyvmolyképző standja előtt.
Először meglepett az új, modernebb külső, a vagány fülszöveg és Meyer X-men hasonlata, de a címe még mindig nagyon vonzott. Minél előbb szerettem volna meg tudni, ki az a lány, aki tud repülni.

Pipernek nincsenek barátai, iskolába sosem járt, a farmjuk küszöbét is csak vasárnaponként lépheti át, mikor a templomba mennek, ugyanis Piper repül, és ez nem normális, de egy nap lehetősége nyílik, hogy beilleszkedjen a többiek közé. Ám, a július negyedikei piknik, ne szépítsük, katasztrófába torkollik.

Nem vetettem rá magam azonnal, mikor megkaptam. De, amikor megjött hozzá hangulatom, sok kis pici elvárással fogtam neki az olvasásnak. Hiszen már több olyan ember is elolvasta előttem, akiknek adok a véleményére. És csupa cukormázat, bájt, különlegességet ígértek a szavaik. Ehelyett embertelenséggel, kegyetlenséggel, gonoszsággal találkoztam. Engem Piper története kikészített, volt egy pont ahol azt mondtam, hogy köszönöm nekem ebből elég, ezt én már nem bírom. Patakokban folyt a könnyem és ordítani tudtam volna dühömben, hiszen olyan tehetetlennek, szerencsétlennek éreztem magamat.
De közben ott volt ez a bátor, talpraesett, ártatlan kislány, Piper aki egy igazi hősé nőtte ki magát a szememben, én sose tudnék olyan elszánt és erős lenni, mint ő.
Piper McCloud igazán a szívemhez nőt, és minél jobban megszerettem őt, az idegeim annál jobban összeroppantak. Dr. Helliont meg az összes gonosz közül az egyik legutálatosabb, néhány évvel ezelőtt biztos, hogy a rémálmaimban ő kísértett volna.
Nem szeretem ezt a könyvet, nem vágyom újra olvasni, nem fogom ajánlani a húgomnak. Igyekszem elfelejteni a kínzó részeket és próbálok a fényre emlékezni, ami visszarángatta Pipert a valóságba.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Az éhezők viadala

Tanulnom kéne, de addig semmire sem tudok koncentrálni, amíg össze nem rittyentek ide egy normális sablont és le nem írom a gondolataimat az Éhezők viadaláról. Ugyanis bármibe fogok, csak az jár a fejemben, hogy mikor olvashatom már a második részt, és miket fogok majd ide írni az elsőről.

Kezdem azzal, hogy nagyon sokáig egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet ez a könyv, pedig láttam, hogy mindenki ódákat zeng róla, hogy alig várják a folytatásokat, de talán pont emiatt a nagy népszerűség miatt siklottam felette el. Aztán egy nap megláttam, hogy hamarosan filmre viszik, a szüleim pedig kicsi korom óta belém verték, hogy egy filmet csak akkor nézhettek meg, ha előtte már elolvastam a hozzá kapcsolódó könyvet. Közben pedig pont közelegtek a Joy napok, nekem volt Libris kuponom és még tavaly karácsonyról maradt egy kis pénz az ajándék kártyámon, így amíg anya a tesómmal a ruha üzleteket járták, addig én bevetettem magam a Libribe, végül pedig Suzanne Collins regényével távoztam. Kezdetben még úgy volt, hogy apa olvassa elsőként, mert egy kicsit besegített a pénztárnál, de mivel az Autsenban szinte semmi érdekes nem történt, az Éhezők viadalát pedig magának a megtestesült izgalomnak tekintik, úgy gondoltam nem árt, ha egy kicsit belekukkantok. 

Arra bezzeg nem számítottam, hogy a történet annyira megdöbbent, hogy az első három fejezet után egy percre se tudok majd elszakadni Katnisstől, a lánytól aki a Tizenkettedik Körzetből került a Viadalba, ahol majd a többi körzetbeli kiválasztottal kell majd megküzdenie életre halálra, míg a Kapitólium  popcornt majszolva, nyálcsorgatva, izgalomtól remegve, élőadásban bámulja majd az óriás kivetítőkön, hogyan küzdenek az életben maradásért a kiválasztottak.
Hölgyeim és uraim íme a jövőbeli ValóVilág. Most ha meglátom a tévében a ma oly divatos valóságshow-k reklámjait, akaratlanul is elgondolkodok azon, vajon mit szólnának ezeknek a műsoroknak a készítői, ha beküldenék a szerkesztőségükbe egy példányt az Éhezők viadalából, azzal az üzenettel, hogy: " Önök részt vennének-e egy ilyen műsor készítésében?" Nagyon kíváncsi vagyok mit lenne a válaszuk, mert ha mára eljutottunk odáig, hogy erkölcstelen nők és férfiak mutogatják magukat anyaszült meztelenül, ráadásul főműsoridőben, nem hiszem, hogy olyan messze tartanánk attól, hogy a gladiátor játékokhoz hasonló cirkuszt adjanak a népnek.

Persze ezek a magasröptű  gondolatok már csak akkor bukkantak elő, mikor letettem  regényt, olvasás közben el voltam foglalva azzal, hogy drukkoljak Katnissnek és Peetanak , hogy elküldjem a búsba a Kapitóliumot bárányragustól-mindenestől. és, hogy azon álmodozzak milyen szép pár lennénk együtt Galel.
Jelenleg pedig csak arra tudok gondolni, hogy: FUTÓTÜZET AKAROK!!!- szó szerint idéztem. Ugyanis imádtam Collins könyvét: a szerkezetét, a szereplők jellemét, az ötletet zseniálisnak, a kivitelezést tökéletesnek tartom. Egyedül abba tudnék kicsikét belekötni, hogy szerintem egy olyan harcos, amazon szájába, mint Katniss nem illenek az olyan szavak, mint  a para vagy a totál.

  Amúgy én is egy igazi hős vagyok, sikerült megállnom, hogy míg el nem olvastam a könyvet addig jó távol tartottam magam a film szereplőitől és az előzetestől. De, amint elolvastam azonnal rohantam, hogy meglessem kik szerepelnek majd a filmvásznon, és azt kell mondjam nagyon-nagyon meg vagyok elégedve. Peetat én is Joshnak képzeltem el.  Azt viszont már nem tudom, hogy bírom ki március 23-ig.